Uram, kihez mehetnénk?
Örök élet beszédei vannak nálad.
János 6,68
A Szentháromságról
Maga a Szentháromság szó nem szerepel a Bibliában. Ezt a fogalmat arra használjuk, hogy jelezzük vele azt, hogy miközben Isten egy, ugyanakkor három egymástól elválaszthatatlan személy is.
Ezt a földi körülményekhez és földi tapasztalatokhoz szokott emberi elménk elég nehezen tudja felfogni, ezért időről időre mindig voltak olyanok, akik elutasítják Jézus és a Szent Szellem isteni mivoltát.
Pedig ha jobban belegondolunk, a természetben is sok olyan dolgot találunk, ami ugyan egy valami, de több rész alkotja. Ha egy fürt szőlőre gondolunk, az ugyan egy fürt, de van rajta 20-30 szőlőszem. Akkor az most egy vagy nem? A szőlőszemek önmagunkban is kezelhetők, vagy tagadjuk minden önállóságukat? Amikor megiszunk egy kávét, abban benne van a kávéőrleményből kinyert anyag, víz, cukor és mondjuk tej, tejszín vagy tejpor. Egy kávé, de több alkotórésze van.
Az ember is szellem, lélek és test. Akkor most egy vagy három? Egy autó ugyan egy darab, de több ezer alkatrészből áll. Tehát ha ilyen szemmel nézünk körül, azt látjuk, hogy ami körülöttünk van, szinte minden, ami „egy”, az több különböző részből áll.
Visszatérve a Szentháromsághoz, Isten valóban „egy”, de ez nem azt jelenti, hogy Ő például egy tömör, homogén golyó, és nincs olyan része, amely megkülönböztethető lenne egy másik részétől.
Sőt ezt olvassuk Jézustól: „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30). János első levelében pedig ezt látjuk: „Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy” (1János 5,7). Valóban, egy Isten van. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. És ez a három egy. Lehet, hogy nehezen fogjuk fel a földi életben korlátok között működő elménkkel, de Isten Igéje ezt mondja.
Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem kifejezést ilyen formában Jézustól halljuk, amikor Máté evangéliuma végén elküldi a tanítványokat: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében” (Máté 28,19). Ha csak az Atya lenne Isten, miért említené Jézus a Fiút és a Szent Szellemet is? Miért nem azt mondja, hogy egyszerűen csak az Atya, vagy Isten nevében?
Egy másik búcsúzásnál, Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levelében is együtt szerepel ez a három: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, és az Isten szeretete, és a Szent Szellem közössége mindnyájatokkal” (2Korintus 13,13).
De ha belegondolunk, a Biblia és az abban leírt korszakok is három részre oszlanak. Az Ószövetségben azt látjuk, hogy Isten hogyan szólt a népéhez és hogyan bánt velük. Az evangéliumokban Jézus tanítását és cselekedeteit látjuk. Pünkösd után pedig azt látjuk, hogy Isten és Jézus elküldte a Szent Szellemet, és a keresztények most a Szent Szellem jelenlétében és erejében járnak (jó esetben).
A Szent Szellem személy? Nos, első megközelítésben azt látjuk, hogy a Bibliában nincs közvetlenül olyan kifejezés, amely azt állítaná, hogy a Szent Szellem egy személy. De ugyanez igaz az Atyára és a Fiúra is. Természetesen tudjuk, hogy az Atya egy személy, és tudjuk azt is, hogy Jézus, az Isten Fia, szintén személy. Ezt természetesnek vesszük.
A bibliai kultúrákban a személy fogalom nem jelent meg egészen úgy, mint a miénkben, ezért van az, hogy mi feltesszük ezt a kérdést, míg úgy tűnik, hogy a Biblia közvetlenül nem foglalkozik vele. Úgy tűnik, a bibliai nyelvekben nem is létezett ilyen szó, hogy „személy”. Megnéztem magyar és angol fordításokat is, és amikor ezek a „személy” szót írják, az eredeti, mind a héber, mind a görög az „arc” szót használja.
Így tehát a kérdés úgy merülhet fel, hogy a Szent Szellem csak az Atya és a Fiú szelleme (1János 4,2. Galata 4,6), vagy pedig önálló személyiség is. Mivel a Bibliában nem szerepel „a Szent Szellem önálló személyiség” kifejezés, erre az Újszövetség utalásaiból következtethetünk.
Amikor Jézus azt mondja, hogy „az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében”, itt a három egymás mellett álló név erősen valószínűsíti a három személyt. Főleg, ha már előzőleg elfogadtuk azt, hogy az Atya is személy és a Fiú is az. Jézus nem azt mondta, hogy az Atya, a Fiú és a szellemük nevében. Elég furcsa is lenne. Ráadásul azt olvassuk, hogy „ez a három egy”. Tehát a Szent Szellem nincs felismerhetetlenül és megkülönböztethetetlenül beleolvadva az Atyába és a Fiúba, hiszen akkor csak kettő lenne.
Egy másik igen erős utalás az, amit Jézus a Szent Szellem káromlásáról mondott.
Márknál ezt olvassuk: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromolnak: de aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó” (Márk 3,28-29). Itt megjegyzem, hogy a káromlások igen nagy része közvetlenül Isten ellen szól.
Lukácsnál ezt olvassuk: „És ha valaki valamit mond az ember Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, de aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik” (Lukács 12,10).
Nem tudom megmondani, miért van az, hogy ha valaki az Atya vagy a Fiú ellen káromlást szól, azt miért bocsátja meg Isten, de ha valaki a Szent Szellem ellen szól, azt miért nem. De érdekes látni ezt, hogy a Szent Szellemnek különleges a szerepe. És az is látható, hogy Jézus a Szent Szellemről külön személyiségként beszél ebben az esetben is. Furcsa lenne, ha Jézus szavainak az lenne az értelme, hogy ha valaki káromlást szól ellene, az megbocsátható, de ha valaki csak egy része ellen (a szelleme ellen) szól káromlást, az megbocsáthatatlan. Azt hiszem, ennek alapján is nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szent Szellem nem csak az Atya és a Fiú része, hanem személy.
A témában van egy nagyon jó összefoglaló munka Szalai Andrástól: Teológiai alapok
Ezt a földi körülményekhez és földi tapasztalatokhoz szokott emberi elménk elég nehezen tudja felfogni, ezért időről időre mindig voltak olyanok, akik elutasítják Jézus és a Szent Szellem isteni mivoltát.
Pedig ha jobban belegondolunk, a természetben is sok olyan dolgot találunk, ami ugyan egy valami, de több rész alkotja. Ha egy fürt szőlőre gondolunk, az ugyan egy fürt, de van rajta 20-30 szőlőszem. Akkor az most egy vagy nem? A szőlőszemek önmagunkban is kezelhetők, vagy tagadjuk minden önállóságukat? Amikor megiszunk egy kávét, abban benne van a kávéőrleményből kinyert anyag, víz, cukor és mondjuk tej, tejszín vagy tejpor. Egy kávé, de több alkotórésze van.
Az ember is szellem, lélek és test. Akkor most egy vagy három? Egy autó ugyan egy darab, de több ezer alkatrészből áll. Tehát ha ilyen szemmel nézünk körül, azt látjuk, hogy ami körülöttünk van, szinte minden, ami „egy”, az több különböző részből áll.
Visszatérve a Szentháromsághoz, Isten valóban „egy”, de ez nem azt jelenti, hogy Ő például egy tömör, homogén golyó, és nincs olyan része, amely megkülönböztethető lenne egy másik részétől.
Sőt ezt olvassuk Jézustól: „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30). János első levelében pedig ezt látjuk: „Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy” (1János 5,7). Valóban, egy Isten van. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. És ez a három egy. Lehet, hogy nehezen fogjuk fel a földi életben korlátok között működő elménkkel, de Isten Igéje ezt mondja.
Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem kifejezést ilyen formában Jézustól halljuk, amikor Máté evangéliuma végén elküldi a tanítványokat: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében” (Máté 28,19). Ha csak az Atya lenne Isten, miért említené Jézus a Fiút és a Szent Szellemet is? Miért nem azt mondja, hogy egyszerűen csak az Atya, vagy Isten nevében?
Egy másik búcsúzásnál, Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levelében is együtt szerepel ez a három: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, és az Isten szeretete, és a Szent Szellem közössége mindnyájatokkal” (2Korintus 13,13).
De ha belegondolunk, a Biblia és az abban leírt korszakok is három részre oszlanak. Az Ószövetségben azt látjuk, hogy Isten hogyan szólt a népéhez és hogyan bánt velük. Az evangéliumokban Jézus tanítását és cselekedeteit látjuk. Pünkösd után pedig azt látjuk, hogy Isten és Jézus elküldte a Szent Szellemet, és a keresztények most a Szent Szellem jelenlétében és erejében járnak (jó esetben).
A Szent Szellem személy? Nos, első megközelítésben azt látjuk, hogy a Bibliában nincs közvetlenül olyan kifejezés, amely azt állítaná, hogy a Szent Szellem egy személy. De ugyanez igaz az Atyára és a Fiúra is. Természetesen tudjuk, hogy az Atya egy személy, és tudjuk azt is, hogy Jézus, az Isten Fia, szintén személy. Ezt természetesnek vesszük.
A bibliai kultúrákban a személy fogalom nem jelent meg egészen úgy, mint a miénkben, ezért van az, hogy mi feltesszük ezt a kérdést, míg úgy tűnik, hogy a Biblia közvetlenül nem foglalkozik vele. Úgy tűnik, a bibliai nyelvekben nem is létezett ilyen szó, hogy „személy”. Megnéztem magyar és angol fordításokat is, és amikor ezek a „személy” szót írják, az eredeti, mind a héber, mind a görög az „arc” szót használja.
Így tehát a kérdés úgy merülhet fel, hogy a Szent Szellem csak az Atya és a Fiú szelleme (1János 4,2. Galata 4,6), vagy pedig önálló személyiség is. Mivel a Bibliában nem szerepel „a Szent Szellem önálló személyiség” kifejezés, erre az Újszövetség utalásaiból következtethetünk.
Amikor Jézus azt mondja, hogy „az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében”, itt a három egymás mellett álló név erősen valószínűsíti a három személyt. Főleg, ha már előzőleg elfogadtuk azt, hogy az Atya is személy és a Fiú is az. Jézus nem azt mondta, hogy az Atya, a Fiú és a szellemük nevében. Elég furcsa is lenne. Ráadásul azt olvassuk, hogy „ez a három egy”. Tehát a Szent Szellem nincs felismerhetetlenül és megkülönböztethetetlenül beleolvadva az Atyába és a Fiúba, hiszen akkor csak kettő lenne.
Egy másik igen erős utalás az, amit Jézus a Szent Szellem káromlásáról mondott.
Márknál ezt olvassuk: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromolnak: de aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó” (Márk 3,28-29). Itt megjegyzem, hogy a káromlások igen nagy része közvetlenül Isten ellen szól.
Lukácsnál ezt olvassuk: „És ha valaki valamit mond az ember Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, de aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik” (Lukács 12,10).
Nem tudom megmondani, miért van az, hogy ha valaki az Atya vagy a Fiú ellen káromlást szól, azt miért bocsátja meg Isten, de ha valaki a Szent Szellem ellen szól, azt miért nem. De érdekes látni ezt, hogy a Szent Szellemnek különleges a szerepe. És az is látható, hogy Jézus a Szent Szellemről külön személyiségként beszél ebben az esetben is. Furcsa lenne, ha Jézus szavainak az lenne az értelme, hogy ha valaki káromlást szól ellene, az megbocsátható, de ha valaki csak egy része ellen (a szelleme ellen) szól káromlást, az megbocsáthatatlan. Azt hiszem, ennek alapján is nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szent Szellem nem csak az Atya és a Fiú része, hanem személy.
A témában van egy nagyon jó összefoglaló munka Szalai Andrástól: Teológiai alapok
„Uram, kihez mehetnénk?
Örök élet beszédei vannak nálad."
(János 6,68)
Örök élet beszédei vannak nálad."
(János 6,68)
Bibliai tanítások – Mucsi Ferenc 2023.