Uram, kihez mehetnénk?
Örök élet beszédei vannak nálad.
János 6,68

Támogassuk őket, vagy ne támogassuk őket?



Napjainkban nagy számmal jönnek külföldiek Európába. Tudjuk, hogy többnyire egy másik vallás követői. Általános keresztény hozzáállás, hogy támogatnunk kell nehéz helyzetben lévő embertársainkat. Vannak azonban olyanok is, akik más véleményen vannak. A döntő ebben az esetben nyilvánvalóan az, amit a Biblia mond. Nyissuk ki tehát a Bibliánkat, és lássuk, mit találunk benne.

Ebben a kérdésben meghatározónak tűnhet az, amit Jézus az ítéletről mond, amikor eljön az Ő angyalaival, és megítéli a népeket. Többek között ezt mondja:

„Jertek, Atyám áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem.”
(Máté 25,34-35.)

A másik csoportnak pedig így szól:

„Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett… Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem” (Máté 25,41-43).

Ez első olvasásra eléggé egyértelmű beszédnek tűnik, egyvalami azonban még tisztázásra szorul: kikkel azonosítja itt Magát Jézus? Ezt mondja:

„Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, énvelem cselekedtétek meg.”
(Máté 25,40.)

És ezt:

„Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.”
(Máté 25,45.)

Kikről beszél itt Jézus? Az első estben azt mondja, hogy „az én legkisebb testvéreim,” a másodikban pedig azt, hogy „eme legkisebbek.” Csak azokról beszél, akik újjászülettek, és Isten gyermekeivé, tehát Jézus testvéreivé lettek, vagy pedig minden embert a testvérének tekint, aki nehézségek között van?

Ebben a kérdésben eltérőek lehetnek a vélemények, úgyhogy menjünk el egy másik bibliai részhez, ami valószínűleg tisztábban tárja elénk Isten véleményét. Lapozzunk a Máté 10,40-42-höz:

„Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; és aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom nektek, el nem vesztheti jutalmát.”

Nos, itt Jézus egyértelműen a prófétákkal, az igazakkal, és a kicsiny tanítványokkal azonosítja magát.

Hasonló szavakat találunk Márk evangéliumában is:

„Aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, el nem veszti a jutalmát” (Márk 9,41).

Jézus itt egyértelműen beszél. Itt nem ígér mindenkinek jutalmat, hanem azoknak, akik azért nyújtanak segítséget hívőknek, mert azok Krisztushoz tartoznak.

Nézzünk erre még egy további példát. Lapozzunk egy rövid újszövetségi levéhez, amelyet a szeretett apostol, János írt. Olvassunk el egy rövid részletet a harmadik leveléből:

„Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, amit a testvérekért, és pedig az idegenekért teszel, akik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra. Mert az Ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól; nekünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban” (3János 5-8).

János itt arról ír, hogy ha keresztény hívő testvérek, akik az Úr Igéjét hirdetik, úton vannak, akkor támogatnunk kell őket. Be kell fogadnunk őket, és így munkatársaikká válunk az igazságban. Ez egy csodálatos kiváltság!

Ez eddig egyértelmű. A keresztényeket, különösen ha Krisztus követségében járnak és az evangéliumot hirdetik, támogatnunk kell. Így mi is részesek leszünk az evangélium ügyében, és Isten nagylelkűen megjutalmaz minket ezért.

Most nézzük meg azt, mit mond János, a szeretett tanítvány, azoknak a befogadásáról, akik nem Krisztus követségében járnak, sőt valamely más tanítást hordoznak:

„Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek: mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 10-11).

Nos, ez is egyértelmű. Ha valaki más tanítással, mondjuk egy másik vallás üzenetével jár arra, amerre élünk, azt ne fogadjuk be, és ne udvariaskodjunk vele. Még csak ne is köszöntsük őket, mert akkor részesek vagyunk a gonosz cselekedeteikben. Mi nem akarunk bűnrészesek lenni a cselekedeteikben; legyenek ezek a gonosz cselekedetek utcai mészárlások, védtelen nők megerőszakolása, vagy egy hamis vallás terjesztése!

Helyes, ha levetkőzünk egy sok keresztényre jellemző naivitást, és meglátjuk az igazságot. Jól tesszük, ha észrevesszük a Biblia üzenetének negatív részeit is, nem csak a jól hangzó pozitívakat. Igyekezzünk egyre jobban megismerni Isten Igéjét, hogy tudjuk, mi a jó és mi a rossz, és azt, hogy milyen helyzetben hogyan kell cselekednünk.
Társoldalak:
Megtérés
Szentség
„Uram, kihez mehetnénk?
Örök élet beszédei vannak nálad."
(János 6,68)
Bibliai tanítások – Mucsi Ferenc 2025.